Amikor az ember először lát kétdimenziós vonalkódot, elsőre valószínűleg nem is tudja róla, mi az. A digitális korszak hieroglifái maximum pár négyzetcentiméteres, kusza pixelmintát tartalmazó mezők, amelyek a megfelelő szoftverrel ellátott kamerás mobiltelefon számára értékes üzenethordozóvá válnak.

Ezek a pixelhalmazok ugyanis nem egyszerűen termékazonosító számot rejtenek magukban, mint az árcímkéken található UPC- vagy EAN-kódok, hanem akár több ezer karakternyi szöveget is beléjük lehet kódolni. Nem csak a nagyvárosi graffitisek használhatják azonban high-tech kifejezőeszközként a 2D-s vonalkódot, hanem például a hirdetők is. A kódba a szövegek mellett telefonszámot, webcímet is el lehet ugyanis helyezni, amelyet a telefonnal történő leolvasás után a készülék azonnal tárcsázhat, vagy megnyithat a böngészőkében - vagy a felhasználó egy kattintással elmentheti későbbre.

A mobilos vonalkód-őrület Japánból és Dél-Koreából indult, ami nem csoda, hiszen ott a legtöbb embernek van mobilnetes kamerás telefonja. A kódok kreatív felhasználásának számtalan területe van. A hirdetésekben a cég weboldalát, mobilszámát helyezik el előszeretettel lekódolva. A pólóra nyomtatott QR-kód viselőjének weboldalát vagy közösségi oldalon belüli profiljának elérhetőségét adja meg az érdeklődő ismeretlen számára. A Facebook Add to Friends-alkalmazása olyan linket nyomtat ki, amellyel rögtön az ismerősökhöz is adható a lefotózott személy, ha az, mondjuk, rávasalta a pólójára azt. Az angol focisták számára is készült olyan Umbro mez, amely a rajongóknak fenntartott oldalra mutató webcímet tartalmazó QR-kódot tartalmaz, a Pet Shop Boys együttes pedig saját webodalát reklámozta az egyik videójában felvillantott kóddal.

A legnépszerűbb kétdimenziós kód, a QR, vagyis Quick Response-kód Japánból származik, ahol a kilencvenes évek elején vezették be az autóiparban, az egyes alkatrészek könnyebb nyomon követésére. A kód egy négyzetes pixelhalmaz, amelynek három sarkában található egy-egy szögletes céltáblára emlékeztető mező (eredetiben bulls-eye, vagyis ökörszem) amelyek a kód helyes leolvasási irányát jelölik (vagyis azt, hogy hol van a fent és lent). A kód jobb alsó sarka "üres", vagyis ott nincs ilyen jelzés.

A QR-kód terjedését segíti, hogy nyílt forráskódú, és az optikai adattárolásban is használt hibajavító algoritmust is beleépítették, így a kép bizonyos mértékű sérülése esetén is visszaállítható belőle a tárolt adat. Ezzel a kódolással igen nagy mennyiségű információt lehet átadni: számjegyekből 7089, alfanumerikus karakterekből 4296-ot, vagyis nagyjából két gépelt oldalt, a japán Kandzsi vagy Kana írásjegyekből pedig 1817 karaktert.

A két legnépszerűbb kódtípus előnye, hogy magunk is legyárthatjuk, illetve olvashatjuk őket. Vonalkód-generátort szép számmal találhatunk a weben, de vannak hozzá letölthető szoftverek is, ez utóbbiak a profi kiadványszerkesztő munkát segítik.

• A QR-kódszerkesztő szoftverekből ingyenes próbaváltozatot kínál az azt kidolgozó japán Denso-Wave vállalat.
• Az NFG weboldalán egyszerű szövegmezőbe írhatjuk be, amit kódolni szeretnénk.
• Az Invx.com-on egyszerre készíthetünk QR- és data matrix kódot a szövegünkből.
• A mobilos leolvasó szoftvert is gyártó I-nigma kényelmes, a különböző adattípusokhoz szabott webes formátumot kínál a kódoláshoz, és az elkészült mező linkjét is megadja, illetve el is menthetjük az ábrát.
• A Kaywa szintén ingyen adja a mobilos leolvasót, és van külön webes generátora mind QR, mind Data matrix kódhoz.
• Népszerű leolvasó szoftver még az Upcode reader és a brit Active Print által készített Glass.

Az elkészített kisebb kódokat a készülékek akár a képernyőről is le tudják olvasni, de a nagyobbaknál annak vibrálása már zavaró lehet, így célszerű kinyomtatni őket. Ami a mobilos szoftvereket illeti, sok újabb típuson - például Nokia N-series - gyárilag telepített vonalkód-olvasó is van, így nem kell azt külön telepíteni.